Schwedenplatzi beszélgetések 3
Az Ausztriai Magyar Kutatóintézet Schwedenplatzi beszélgetések sorozatának harmadik rendezvényén Tóth Krisztinával találkozhatott a közönség. Tóth Krisztina a kortárs magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb szerzője, minden műfajban jelentőset alkotott. Felnőtteknek szóló művei mellett gyermekkönyveit is szívesen forgatják a kisgyermekes családok, ugyanakkor műfordítóként is fontos tevékenységet tudhat magáénak.
Az este házigazdája Lendvai Zsóka volt, aki kérdéseivel irányította a beszélgetés menetét, betekintést engedve Tóth Krisztina eddigi írói pályájába.
Az írót fontos szálak fűzik Ausztriához, illetve Bécshez, hiszen három könyve is megjelent a bécsi Nischen Verlag gondozásában német nyelven, melyek közül a Pixel című novellafüzére az egyik legnagyobb sikert aratott kötet volt a kiadó fennállása során. Tóth Krisztina mindhárom műve Buda György kitűnő fordításában jutott el a német nyelvű közönséghez.
Tóth Krisztina életének fontos epizódja, hogy eredetileg képzőművésznek tanult, s később fordult az irodalom felé. Budapesti bölcsészkari tanulmányai után, hogy el tudja tartani magát, saját műhelyt hozott létre, és közel 15 évig foglalkozott ólomüveg-készítéssel. A képzőművészet és az írás szorosan kapcsolódnak egymáshoz élete során: saját hasonlatával élve egy nagyobb prózai mű is kis darabok összessége, mint egy üvegablak, ahol minden darabnak megvan a maga helye és a színe, amiből aztán összeáll az egész. Írói munkamódszerét tekintve bizonyos esetekben ragaszkodik a hagyományos módszerekhez: a versek írásakor a mai napig papírt és tollat használ, egy kis noteszbe jegyzeteli a sorokat, szövegrészleteket, s csak a nagyobb prózai művek írásakor használ számítógépet. Egy kötet összeállítása szintén komoly munkafolyamaton megy keresztül: a novellák vagy versek sorrendje alkotja az egész kötet koncepcióját, ugyanígy a címadást is nagyon fontosnak tartja, hiszen ez meghatározza a kötet értelmezését.
Műveinek ötleteit gyakran hétköznapi helyzetekből, megfigyelésekből meríti. Versek esetében mindig van egy ún. „sugallatos sor”, amiből tudja, hogy valamikor vers lesz belőle, prózai műveinek kiindulópontja gyakran egy párbeszéd, ami köré íródik aztán a történet. Vannak olyan párbeszédek, amikből nem lesz semmi, de nem mindegyik veszik el, néha 20 év távlatából is előkerülhet egy olyan dialógus, amiből később megszületik egy novella.
Tóth Krisztina kitért arra is, hogy a műfajok közül nagyon szereti tárcát, ami rövid prózai írás, megrendelésre készül, havonta le kell adni egy szöveget, tehát rendszeres munkát igényel. Ehhez számtalanszor egy napi hír adhat ötletet. A tárca mint rövid műfaj különösen azért jelent az író számára kihívást, mert nem engedi meg a fecsegést, közelebb áll a lírához. Nem lehet hosszan jellemezni a szereplőket, kevés beszédnek is sokat kell elárulnia a karakterekről.
Megtudhattuk, hogy bár műveiben vannak önéletrajzi elemek, mégis a fikció érdekli, ehhez mindegy, mit használ fel íróként. A saját életből csak az érdekes a számára, amiből valami általánosat lehet létrehozni.
Gyermekkönyveivel kapcsolatban elmondta, hogy gyerekkönyveket akkor ír az ember, amikor gyereke van, ezeket a történeteket Marci fia születése után kezdte el írni. Ezeknek a történeteknek, meséknek az írása számára könnyű alkotási folyamat, egyfajta jutalomjáték. Ha kikapcsolódásra és szórakozásra van szüksége, akkor írja tovább pl. a Malac és liba sorozat következő epizódját. Ezek a kötetek hároméves kortól 99 éves korig mindenkinek szólnak.
Utolsóként megjelent verseskötete – A bálna dala – kapcsán beszélt arról is, hogy felfedezte saját maga számára új műfajként a haikut, amely egy rendkívül nehéz, kötött versforma, de nem is annyira a formai kötöttségek jelentik a kihívást, hanem az, hogy el kell szakadni az én-centrikus európai gondolkodástól, amiről hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az a világ közepe, ugyanakkor gyakran hiányzik belőle az alázat. A haiku esetében a kulcs az, hogy képesnek kell lenni egymástól időben és térben egymástól távol álló dolgokat egymással összekötni.
A beszélgetés során két novellát hallhatott a közönség Tóth Krisztina felolvasásában, majd zárásként két vers hangzott el a hamarosan megjelenő új Szeleknek fordít című verseskötetből, amely címét szintén egy, a kötetben szereplő egyik haiku adta. Az est további részében a közönség személyesen beszélgethetett az íróval, könyvvásárlásra és dedikáltatásra is volt lehetőség.
Köszönjük Tóth Krisztinának az izgalmas beszélgetést, a közönséggel megosztott érdekes történeteit, gondolait és azt, hogy betekintést engedett alkotói módszereibe és egy-egy irodalmi mű megszületésének folyamataiba.
Írta: Csire Márta
Fényképezte: @WeAreBrandArt csapata | Livia Ayadi, Kolpaszky Zsuzsi, Denise Trajkovska, Bánhalmi
Címlapfotó: Livia Ayadi